|
|
|
2023-11-26 22:57:15, vasárnap
|
| |
| |
Miért utasítják el a vallásos emberek Krisztust?
Textus: Lk 4,14-30: ,,Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: ,,Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott."
Lukács azzal kezdi Jézus szolgálatának tárgyalását, hogy beszámol a szülővárosában, Názáretben tett látogatásáról, ahol először felületesen egyetértettek vele, de aztán határozottan elutasították.
Nem ezzel a názáreti látogatással kezdődött Krisztus szolgálata. Ezt láthatjuk a Lukács 4:14, 15-ben, amely összefoglalja Jézus galileai szolgálatának hátterét, és a 4:23-ban, ahol Jézus utal a csodákra, amelyeket már Kapernaumban tett. János evangéliumából azonban azt is megtudjuk, hogy Jézus a megkísértése után körülbelül egy évig Júdeában szolgált. Kérdés az, hogy a Lukács által itt feljegyzett esemény ugyananaz-e mint ami feljegyezve van a Máté 13:54-58 és a Márk 6:1-6 verseiben, mert ha igen, akkor Lukács időrendben előrébb helyezte ezt az eseményt, hogy a céljának megfeleljen. Lukács azért kezdi ezzel a történettel, mert ő az evangéliumát elsősorban a pogányoknak írta: Jézus elmegy a saját népéhez, és kinyilatkoztatja magát, mint a megígért Messiásukat, de ők elutasítják őt; így az evangélium üzenete a pogányokhoz megy. A történet megmutat nekünk néhány okot, amiért a vallásos emberek gyakran elutasítják Jézus Krisztust.
A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják alávetni magukat az Ő uralmának, és nem akarják beismerni bűnös, kétségbeejtő állapotukat.
Miközben Isten Igéjének ezt a részét tanulmányozzuk, azt kell megszívlelnünk, hogy legtöbbünk vallásos ember, különben nem lennénk a gyülekezetben és nem hallgatnánk ezt a prédikációt! Az, hogy vallásosak vagyunk, nem garantálja, hogy elfogadjuk vagy hogy elfogadtuk Jézus Krisztust. Az imént említett okok miatt ez növeli annak veszélyét, hogy elutasítsuk őt. A názáreti vallásos tömeg volt az, amely nemcsak hogy felháborodott Jézus prédikációján, hanem a zsinagógai istentiszteletükről egyenesen a szakadékhoz mentek, hogy megpróbálják lelökni Jézust a mélybe! Bízom benne, hogy itt senki sem tenne ilyet, de mégis alaposan meg kell vizsgáljuk a saját szívünket, hogy ne kövessük a názáreti vallásos embereket példáját, akik gyilkos haraggal elutasították Jézust.
1.A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják alávetni magukat az Ő uralmának.
A.A VALLÁSOS EMBEREK FELSZÍNESEN TALÁN ELFOGADJÁK JÉZUST, DE NEM AKARNAK MEGHAJOLNI ELŐTTE, MINT URUK ELŐTT.
Názáreten kívül a Jézusról szóló hírek elterjedtek, és eddig kedvezőek voltak: "Mindenki dicsőítette" (4:15). Valószínűleg ekkor a názáreti emberek büszkék voltak szülővárosuk fiára, aki kezdett híressé válni. Néhányan talán morgolódtak: "Miért nem jön Názáretbe, és miért nem itt mutatja meg a dolgait? Azt hiszi, hogy most már túl jó hozzánk?" Mások viszont talán azt mondták: "Egyszerűen túl elfoglalt. De majd eljön, és meglátjuk, igazak-e a pletykák".
Persze hamarosan megérkezett a városba, és azon a szombaton mindenki megjelent a zsinagógában. A zsinagóga valószínűleg a babiloni fogság alatt keletkezett, miután a templomot lerombolták. A templom újjáépítése után is minden héten az istentisztelet és az oktatás helyi központjaként szolgált. Egy átlagos zsinagógai istentisztelet a Sémá (5Mózes 6:4-9: "Halld, Izrael, az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr ....") igeszakasz felolvasásából, imádságokból, a Törvényből való felolvasásból, a Prófétákból való felolvasásból, igeszakaszok magyarázatából és áldásból állt.
Bármelyik képzett férfi felolvashatott a Szentírásból és magyarázhatta azt. Jézus tehát felállt, hogy ezt megtegye. Lukács arra utal, hogy ő maga választotta ki a részt amit felolvasott az istentiszteleten. A 21-dik versben egy mondatban van összefoglalva a prédikációja amit tartott az istentiszteleten. Abból tudjuk, hogy prédikációt mondott, hogy Lukács azt írja a 21-dik versben, hogy: ,, ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk" és a 22-dik versben azt olvassuk, hogy akik résztvettek az istentiszteleten ,,elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti." Tehát sokkal többet mondott annál mint amennyit Lukács megemlít.
De a lényeg az, hogy a kezdeti reakció Jézus názáreti prédikációjára kedvező volt, bár felszínes. Mindnyájan egyetértettek vele, és csodálkoztak azon, hogy milyen simán kommunikált. Mint a prédikáció kritikusai, jó jegyeket adtak a "szülővárosi srácnak" az előadásmódjára és stílusára. "Nem rossz! Már értem, miért hallottunk jó híreket a fiatalemberről. Kifinomult szónok."
De nem telt el sok idő, mire a bólogató fejek megálltak, és az elismerő mosolyok homlokráncolássá változtak. "Ez nem József fia?" - kérdezték. "Kinek képzeli magát, hogy ilyen kijelentéseket tesz a Szentírás beteljesedéséről? Arra utal, hogy az Ő üzenete ránk is vonatkozik! Mi nem vagyunk nyomorultak! Nem vagyunk rabszolgák! Nem vagyunk vakok és elnyomottak! Hogy merészel arra utalni, hogy Ő lehet a mi Megváltónk, mintha egyáltalán szükségünk lenne rá! Ha Ő tényleg olyan nagyszerű, akkor miért nem tesz itt néhányat azokból a csodákból, amelyekről hallottuk, hogy állítólag Kapernaumban megtette? Akkor talán hinnénk benne!" Jézus stílusa eleinte lenyűgözte őket, de a prédikációjának lényegén, tartalmán megsértődtek. A sértettségük hamarosan dühbe és elutasításba csapott át.
Annak ellenére, hogy mindez a saját Szentírásukból származott, megsértődtek, amikor Jézus Illés és Elizeus szolgálatának történeteit hozta fel, és rájuk alkalmazta. Mindkét történet lényege ugyanaz volt. Izrael a bálványimádás és az erkölcsi romlás mélypontján volt. Isten azt mondta Illésnek, hogy imádkozzon azért, hogy ne essen eső, és így éhínség támadt az országban. Ez azt jelentette, hogy Illésnek magának is élelemre volt szüksége. Isten az ország számos özvegyasszonya közül bármelyiket választhatta volna, hogy oda küldje Illést, hogy el legyen tartva, de ehelyett Isten egy szidoni özvegyasszonyhoz küldte őt, egy pogányhoz. Isten rajta keresztül gondoskodott mind róla, mind a prófétáról. Hasonlóképpen, Elizeus idejében sok leprás volt Izraelben, akiket Isten megtisztíthatott volna. Ehelyett azonban Isten úgy döntött, hogy meggyógyít egy pogány embert, a szíriai Naamánt, Izrael ellenségének hadseregében szolgáló hadvezért.
Ezek a történetek két okból is megbotránkoztatták, felháborították a Názáretben élő vallásos embereket. Először is azért sértődtek meg, mert a történetek egyértelműen azt tanítják, hogy Isten szuverén módon választja ki azokat, akiknek kegyelmét adja, és hogy senki sem követelheti az Ő kegyelmét, mert mindenki érdemtelen bűnös. Ha Isten úgy dönt, hogy Izraelen kívül megy, és áldását adja egy szidoni özvegyasszonyra vagy egy szíriai hadvezérre, miközben az Izraelben élőkkel szemben visszatartja áldását, akkor ezt szabadon megteheti.
A büszke ember azzal vádolja a Mindenható Istent, hogy igazságtalan, mert nem árasztja ki kegyelmét mindenkire, mintha mindenki megérdemelné azt! A Biblia azonban azt tanítja, hogy nincs egyetlen igaz sem, még egy sem (Róm 3:10), és hogy Isten minden bűnösnek csak ítélettel tartozik. Ha úgy dönt, hogy kegyelmet gyakorol egyesek iránt, az az Ő előjoga, mint a szuverén fazekasé, de a Szentírás világosan kijelenti: " Könyörül, akin akar, és megkeményít, akit akar" (Róm 9:18). És ha a büszke ember azt kiáltja: "Ez nem igazságos", akkor a Szentírás válasza erre az: "Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel?" (Róm 9:20). Ez a tanítás sértő a vallásos emberek számára, akik úgy gondolják, hogy alapvető jóságuk miatt megérdemlik Isten áldásait.
A második ok, amiért ezek a történetek megbotránkoztatták, felháborították a vallásos tömeget, az volt, hogy megmutatták, hogy Isten a pogányokat éppúgy szívesen megáldja, mint a vallásosokat. A szidoni özvegyasszony és a szíriai Naámán mindketten pogányok voltak, akik kívül estek Isten választott népének szövetségi áldásain. A kiválasztás tanát lehet rosszul is alkalmazni, mégpedig úgy, hogy elbizakodottá válunk, és azt gondoljuk: "Én tényleg vagyok valaki, mert Isten választott népéhez tartozom. De az a személy nem olyan jó, mint én, mert ő pogány". A tan helyes alkalmazása alázattal, hálával és félelemmel kell, hogy eltöltsön bennünket (Róm 11:17-22). Ha felismerjük, hogy Isten csak egyféle emberrel szemben tanúsít irgalmasságot - a bűnösökkel szemben -, akkor mi, akik ismerjük Istent, könyörülettel kell, hogy forduljunk azok felé, akik elveszettek.
Alkalmazzuk ezt a tanítást magunkra: Könnyű elfogadni Jézust felületesen. Azt halljuk, hogy Isten szeret minket, és hogy Jézus gondoskodik minden szükségletünkről, és ez igaz. Ezért befogadjuk Őt az életünkbe. De aztán egy adott ponton hamarosan elkezdjük kicsit kényelmetlenül érezni magunkat, amikor rájövünk, hogy Jézus tanítása szembemegy a büszkeségünkkel és önigazságunkkal. Ahelyett, hogy önbecsülésünket építené, Jézus elkezdi lelkünk sötét, rejtett zúgait megvilágítani szentségének fényével. Kezdjük látni, hogy "semmi jó nem lakik bennem, vagyis a testemben" (Róm 7:18).
Ezen a ponton fontos döntést kell hoznod. Kikerülheted a Biblia kemény igazságait, vagy úgy, hogy az egészet kidobod, vagy - ahogy sokan teszik - keresel egy olyan gyülekezetet, ahol megnyugtatóbb, kényelmesebb üzeneteket hallasz. Vagy Isten útja az, hogy szembenézünk a kemény igazsággal önmagunkkal kapcsolatban, és alávetjük magunkat Jézusnak, mint Úrnak. Charles Spurgeon egyik prédikációjában erről a igeszakaszról azt mondta:
,,Urunk életének ebből az eseményéből azt tanulom, hogy a prédikátornak nem az a dolga, hogy a gyülekezetének tetszését keresse. Ha ezért a célért fáradozik, minden valószínűség szerint nem fogja elérni; de ha mégis sikerülne elérnie, milyen szánalmas siker lenne! El kell veszítenie Mestere kegyét, ha arra törekszik, hogy elnyerje embertársai kegyét. Sok olyan igazságot kell tehát hirdetnünk, amely irritálja hallgatóinkat; olyan tanokat kell hirdetnünk nekik, amelyek valóban a jelen és az örökkévaló jólétüket szolgálják, bármennyire is ellenszenvesek lehetnek testi értelmük és természetes hajlamaik számára. Ahogyan az orvosnak keserű orvosságokat kell adnia betegeinek, ha meg akarja gyógyítani őket betegségükből, úgy kell az Istentől valóban elküldött prédikátornak is élvezhetetlen igazságokat hirdetnie hallgatóinak, és annál gyakrabban kell prédikálnia éppen ezekről a keserű igazságokról, mert az emberek annyira nem hajlandók befogadni azokat."
Isten útja tehát az, hogy ...
B.EL KELL FOGADNUNK JÉZUST ANNAK, AKINEK ÁLLÍTOTTA MAGÁT, ÚRNAK ÉS KRISZTUSNAK.
Jézus nem kerülgette a forró kását ezen emberek előtt. Miután felolvasta Ézsaiás próféciáját, Jézus világosan kijelentette: "Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára". Ez egy megdöbbentő állítás! Jézus azt mondja, hogy Ézsaiás több mint 700 évvel korábban írt szavai rá vonatkoznak. Nézd meg, mit hirdetnek ezek a szavak: Jézus azt állítja, hogy a Szentlélek irányítása alatt beszél és cselekszik (4:18). Egyébként ebben a versben a Szentháromság mindhárom tagja szerepel: az Úr (az Atya Isten), a Lélek és a Messiás. A "felkent" szó a görög Krisztus szó, amelynek héber eredetije a Messiás. Jézus azt állítja, hogy ő az Úr Krisztus vagy Messiás. Azt állítja, hogy ő az "elküldött". Nem a saját kezdeményezésére jött, hanem az Atya küldte el, hogy elhozza Isten üdvösségét a világnak. A "szegények, foglyok, vakok és elnyomottak" kifejezéseknek elsősorban lelki jelentése van. Figyeljük meg, hogy Jézus nemcsak azt állítja, hogy hirdeti az evangéliumot, hanem azt is, hogy megvalósítja azt: Ő szabaddá teszi azokat, akik elnyomottak.
Az Ézsaiás könyvében az "Úr kedves esztendeje" a zsidó jubileumi évre utal, amikor elengedték az adósságokat és felszabadították a rabszolgákat. Ez egy lelki kép volt Isten megváltói munkájának napjáról vagy idejéről. Jézus nem pusztán Isten felkent prófétájaként hirdeti az örömhírt. Ő maga a jó hír, az, aki felajánlja magát Isten bűnhordozójaként, Isten Bárányaként, aki elveszi a világ bűneit.
Jézus Isten üdvösségének kedves hírét hirdette, az emberek mégsem fogadták Őt kedvesen, mint Isten felkent prófétáját. Elismerték Őt József fiaként, de nem voltak hajlandók elismerni Őt Isten Fiaként, amit még a Sátán is elismert (4:3, 9)!
A lényeg az, hogy ahhoz, hogy elfogadjuk Isten jó hírét, el kell fogadnunk Jézust annak, aki Ő, és akinek állította magát: Úrnak és Krisztusnak. Ha csak mint egy kedves Megváltót fogadod el Őt, aki segít boldognak lenni, de nem rendeled alá magad Neki mint Úrnak, akkor nem fogadod el Őt igazán. Ha elfogadod Őt, mint mások Megváltóját, de nem vallod meg, hogy neked is szükséged van Megváltóra aki megszabadítson a bűneidből, akkor nem fogadod el Őt igazán. Jézus Isten felkent Megváltójaként és Uraként jött, és nekünk el kell fogadnunk Őt annak, akinek állította magát. Ez elvezet a második okhoz, amiért a vallásos emberek gyakran elutasítják Jézust:
2.A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják beismerni bűnös, kétségbeejtő állapotukat.
Jézus hallgatóságának tagjai szerették azt gondolni magukról, hogy ők alapvetően jó emberek. Végül is zsidók voltak, nem pogány bűnösök! Az a tény, hogy aznap a zsinagógában voltak, nem azt mutatta, hogy jó emberek voltak? Aztán jön ez a fiatal suhanc, aki azt állítja, hogy Isten üzenete a szegényeknek, a foglyoknak, a vakoknak és az elnyomottaknak szól! Több önbecsülésük volt annál, hogy így lássák magukat! És aztán még tovább megy, és azt állítja, hogy Ő elviszi Isten áldásait a pogányokhoz! "Hogy merészeli! Azok után, amit tettünk érte, amikor még csak kisfiú volt és itt nőtt fel Názáretben!"
Persze az irónia az, hogy bár alapvetően jó, vallásos embereknek tartották magukat, Jézus meggyőző üzenete annyira felbosszantotta őket, hogy dühödten hagyták el az istentiszteletet azzal a szándékkal, hogy megölik Őt! Jézus hagyta, hogy elvezessék Őt egészen a hegy ormáig, hogy felfedje szívük gyilkos szándékát. Aztán, akár csodálatos módon, akár egyszerűen csak a parancsoló személye erejével, eltávozott tőlük. De ezen keresztül kellett volna látniuk, hogy alapvetően nem voltak jószívű emberek. Addig voltak jók, amíg senki sem szembesítette őket a szívük valódi állapotával. De amint Jézus leleplezte őket, hogy milyenek is voltak valójában, fellázadtak, hogy elpusztítsák Őt.
Milyen minden embernek a szíve állapota, legyen az vallásos vagy pogány, Isten Igéje szerint? Nyomorultak vagyunk, lelkileg nincstelenek, csődbe jutottak Isten előtt. Nem tudjuk megvásárolni a mennybe jutásunkat, mert nincs mit felajánlanunk Istennek. Csak kapni tudunk Tőle. Foglyok vagyunk, lelkileg a bűn rabszolgái. A sötétség országának uralma alatt vagyunk, képtelenek vagyunk megszabadítani magunkat a gonosz zsarnoktól, aki ezt a gonosz világot uralja, és képtelenek vagyunk megszabadítani magunkat a bűnből, amely hatalmában tart minket.
Továbbá vakok vagyunk, lelkileg képtelenek vagyunk meglátni Krisztus evangéliuma dicsőségének fényét, hacsak Ő meg nem nyitja a szemünket. Ahogyan egy vak embernek önmagában nincs ereje vagy képessége arra, hogy kinyissa a szemét, hacsak Isten nem tesz csodát, úgy a lelkileg vak bűnös sem tehet semmit önmagában, hogy állapotát orvosolja, hacsak Isten szuverén módon és hatalommal meg nem nyitja szíve szemeit. És nem utolsósorban, elnyomottak vagyunk. A szó jelentése "összetört" vagy "darabokra tört". Alfred Plummer azt mondja, hogy ez az erős kifejezés "itt azokra vonatkozik, akik lélekben összetörtek".
A vallásos embereket elsősorban a büszkeségük tartja vissza attól, hogy elfogadják Jézust, ami megakadályozza őket abban, hogy meglássák valódi állapotukat Isten előtt. A laodíceai gyülekezet is ilyen volt. Önmagukat így értékelték: "Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem". Isten értékelése ez volt: "Nyomorultak, szerencsétlenek, szegények, vakok és mezítelenek vagytok" (Jel 3:17). De a jó hír az, hogy amikor Isten megnyitja a szemedet, hogy meglásd az előtte lévő valódi állapotodat, az az első lépés a jó hír befogadása felé. Ha tudod, hogy nincstelen vagy, és valaki felajánl neked ingyen egy millió dollárt, az jó hír! Ha tudod, hogy lelkileg szegény vagy, és Isten ingyen felajánlja, hogy Jézus Krisztus által megbocsátja minden bűnödet, az a legnagyobb jó hír az egész világon!
Következtetés
Két alkalmazással zárom. Először is, ha van némi ismereted Jézusról, különösen ügyelned kell arra, hogy tanítását a saját szívedre alkalmazd. A názáreti emberek részben azért nem voltak fogékonyak Jézus tanítására, mert volt némi ismeretük Jézusról. "Hát nem József fia ez?" Az ismertség megvetést szülhet. Ismerték Jézust, amikor még az apja asztalosműhelyében dolgozott. De most nem tudták elképzelni Őt, mint a megígért Megváltót és Urat.
Ha az egyházban nőttél fel, vagy ha már évek óta az egyházban vagy, könnyű annyira megismerkedni a lelki igazsággal, hogy nem hagyod, hogy az hatással legyen a saját szívedre. Elkezdesz gondolkodni: "A bűnbánatra a nem keresztényeknek van szüksége, de nekem? Én elég jó ember vagyok!" "Üdvösség, a mi Istenünk gyengéd kegyelme - ne már!" Mielőtt észrevennéd, máris ott vagy azokkal a langyos laodiceaiakkal! Elveszíted a hála érzését, amelynek el kellene árasztania a lelkedet, amikor Isten bőséges kegyelmére gondolsz.
Másodszor, ha ma elutasítod Jézust, lehet, hogy nem kapsz több lehetőséget arra, hogy befogadd Őt. Názáret népe elutasította Jézust, ezért Ő áthaladt közöttük, és elment az útjára. Lehet, hogy még egyszer visszatért, bár a legtöbb írásmagyarázó szerint ez volt az utolsó alkalom, amikor Názáretben prédikált. Az evangélium elutasítása végleges és végzetes lehet! Érdekes, hogy amikor Jézus Ézsaiás prófétából olvasott, egy vers közepén megállt, miután azt olvasta, hogy "hirdesse az Úr kedves esztendejét". A következő mondat így hangzik: "és a mi Istenünk bosszúállásának napját". Miért állt meg itt? Mert első eljövetelében Jézus a szegények, a foglyok, a vakok és az elnyomottak számára a megváltás jó hírével jött. A második alkalommal úgy jön el, mint az Igazságos Bíró, aki elhozza Isten bosszúját azok ellen, akik visszautasították az Ő üdvösségre vonatkozó ajánlatát.
A 21. versben Jézus azt mondja: "Ma teljesedett be ez az Írás a fületek hallatára". A "fületek hallatára" kifejezés a jó hír elérhetőségére utal. Ha halljátok, akkor fel van ajánlva nektek. A "ma" szó a jó hír sürgősségére utal. Ma van az üdvösség napja. Lehet, hogy nem lesz holnapotok.
Egy férfi kiugrott egy repülőgépből, és az ejtőernyője nem nyílt ki. Több mint egy percbe telt, mire 915 métert zuhant. Valahogy mégis túlélte. De mit gondolsz, mire gondolt abban a hosszú percben? Istenhez kiáltott? Ha nem bízol Krisztusban mint Megváltóban és Úrban, akkor ott vagy, ahol az az ember volt. Szabadon zuhansz az örökkévalóság felé, de nem fogsz jól járni, amikor becsapódsz.
Jézus most azonnal felajánlja, hogy megszabadít téged bűneid lefelé húzó erejétől, amely Isten ítélete felé sodor. Ha úgy válaszolsz, hogy elfogadod Őt Megváltónak és Úrnak, akkor Jézus ahelyett, hogy elmegy az útjára és otthagy téged, azt ígéri: "Bemegyek hozzá, és vele vacsorázom, ő pedig velem" (Jel 3:20). Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: megtisztíthatott, özvegyasszonyhoz, istentiszteletet, bűnhordozójaként, szükségletünkről, összegöngyölítve, kezdeményezésére, beteljesedéséről, istentiszteleten, felszabadították, homlokráncolássá, kinyilatkoztatja, felbosszantotta, hallgatóságának, felháborították, özvegyasszonyra, prédikációjának, büszkeségünkkel, önigazságunkkal, önbecsülésünket, prédikációjában, bosszúállásának, keresztényeknek, szerencsétlenek, ellenszenvesek, szülővárosában, megszívlelnünk, kényelmetlenül, könyvtekercset, tanulmányozzuk, megkínzottakat, szentírásukból, gyülekezetének, elcsodálkoztak, istentisztelet, felolvasásából, vallásos emberek, egész környéken, szabadulást hirdessem, vakoknak szemük, zsinagógában mindenkinek, tekintete rajta, fületek hallatára, kegyelem igéit, közmondást mondjátok, saját hazádban, maga hazájában, egész vidéken, szír Naamán, zsinagógában mindenki, názáreti látogatással, megkísértése után, Amikor Názáretbe, Úrnak Lelke, Izráelben Illés, Izráelben Elizeus, Jézus Krisztust, Miközben Isten Igéjének, VALLÁSOS EMBEREK FELSZÍNESEN TALÁN ELFOGADJÁK JÉZUST, AKARNAK MEGHAJOLNI ELŐTTE, MINT URUK ELŐTT, Jézus Illés, Mindenható Istent, Vagy Isten, Charles Spurgeon, KELL FOGADNUNK JÉZUST ANNAK, AKINEK ÁLLÍTOTTA MAGÁT, ÚRNAK ÉS KRISZTUSNAK, Atya Isten, Isten Bárányaként, Jézus Isten, Elismerték Őt József, Isten Fiaként, Isten Igéje, Alfred Plummer, Jézus Krisztus, Ismerték Jézust, Jézus Ézsaiás, Igazságos Bíró,
|
|
|
|
|
|
| vallásos emberek, egész környéken, szabadulást hirdessem, vakoknak szemük, zsinagógában mindenkinek, tekintete rajta, fületek hallatára, kegyelem igéit, közmondást mondjátok, saját hazádban, maga hazájában, egész vidéken, szír Naamán, zsinagógában mindenki, názáreti látogatással, megkísértése után, évig Júdeában, céljának megfeleljen, evangéliumát elsősorban, pogányoknak írta, saját népéhez, megígért Messiásukat, evangélium üzenete, pogányokhoz megy, történet megmutat, részét tanulmányozzuk, imént említett, názáreti vallásos, szakadékhoz mentek, saját szívünket, názáreti emberek, szombaton mindenki, zsinagóga valószínűleg, babiloni fogság, templomot lerombolták, templom újjáépítése, oktatás helyi, átlagos zsinagógai, részt amit, 21-dik versben, prédikációja amit, 22-dik versben, istentiszteleten „, kezdeti reakció, prédikáció kritikusai, bólogató fejek, elismerő mosolyok, prédikációjának lényegén, sértettségük hamarosan, saját Szentírásukból, erkölcsi romlás, ország számos, szidoni özvegyasszonyhoz, pogány embert, szíriai Naamánt, történetek egyértelműen, szidoni özvegyasszonyra, szíriai hadvezérre, büszke ember, szuverén fazekasé, tanítás sértő, vallásos tömeget, pogányokat éppúgy, szidoni özvegyasszony, szíriai Naámán, kiválasztás tanát, bűnösökkel szemben, tanítást magunkra, adott ponton, ponton fontos, egészet kidobod, olyan gyülekezetet, kemény igazsággal, gyülekezetének tetszését, célért fáradozik, örökkévaló jólétüket, orvosnak keserű, keserű igazságokról, emberek annyira, forró kását, megdöbbentő állítás, görög Krisztus, saját kezdeményezésére, zsidó jubileumi, világ bűneit, emberek mégsem, kedves Megváltót, második okhoz, zsinagógában voltak, fiatal suhanc, elnyomottaknak szól, istentiszteletet azzal, hegy ormáig, parancsoló személye, szívük valódi, szíve állapota, vallásos vagy, mennybe jutásunkat, sötétség országának, gonosz zsarnoktól, gonosz világot, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5510
- e Hét: 39286
- e Hónap: 68598
- e Év: 256400
|
|
|
Offline
